Tényleg a gladiátorjátékoktól maradt ránk a lájk kézjele?
Forrás: Flickr / Kreg Steppe

Általános igazságnak fogadjuk el, hogy a felfelé mutató hüvelykujj nemzetközileg univerzális szokása még a Római Birodalom korából maradt ránk, amikor egy gladiátor életéről dönthettek vele a játékok nézői. Valójában azonban annyi igaz az egész történetből, hogy tényleg kézjelzéssel döntött a tömeg, hogy a harcosok élnek-e vagy halnak – csak éppen a ma oké- vagy lájkjelként ismert gesztusnak nem volt hozzá sok köze.

Valójában annyi biztos, hogy kézjelzésekkel kommunikálták a gladiátorok sorsát. Létezett az úgynevezett pollice verso, amely annyit jelent, hogy „elforgatott hüvelykujj” – ez volt a halálos ítélet jelzése. Arról azonban semmiféle fennmaradt emlék nem beszél, hogy pontosan milyen formában kellett fel- vagy letartani azt a bizonyos ujjat ahhoz, hogy egyértelmű legyen az ítélet. Valószínűleg inkább szimbolikus jelentéssel bírhatott, és a kivont fegyvert jelképezhette.

A másik ítéletet, azaz az életben maradást a pollice compresso, azaz az összenyomott hüvelykujj jelentette – ilyenkor a közönség tagjai ökölbe szorították a kezüket úgy, hogy a hüvelykujjuk a markukon belülre essen. Ez valószínűleg azt jelképezte, hogy a győztes gladiátor nem vonja ki a kardját (vagy egyéb fegyverét), hanem tokjában hagyja, és megkíméli a legyőzött életét.