Örkény kitalált egy teljesen új műfajt

Az egypercesek rövid terjedelmű novellák, amelyek elolvasásához egyáltalán nem kell nagy erőfeszítés vagy türelem. Az egypercesek általában rövid, csattanós történetek, amelyek legtöbbször nem függenek össze egymással. Éppen ezért nagyszerűen megfelelnek a modern kor kihívásainak, hiszen lehet őket buszon, vonaton olvasni, és mivel rövid történetekről van szó, bármikor abbahagyhatjuk, majd később folytathatjuk az olvasást anélkül, hogy fontos eseményeket szakítanánk félbe vele.

Bár Örkény írásait viccesnek tartjuk, ő maga nem feltétlenül szánta viccesnek azokat. Az író többször nyilvánvalóvá tette, hogy műveiben a fekete-fehér valóságot akarja visszatükrözni. Ennek megfelelően a következőket gondolta írói ábrázolásmódjáról: 

„Az igazság az, hogy – legalábbis az én véleményem szerint – ilyen az a világ, amelyben élünk. Lehet, hogy amit írok, annak nincs általános érvénye, mert talán csak a mi mai magyar világunk ilyen. De amit fonáknak, groteszknek vagy humorosnak vélnek írásaimban, azt, higgye el: én egy mosoly nélkül írom le, mert véres valóságnak látom, tehát olyannak ábrázolom.”

Örkény egyébként 1912-ben született Budapesten, és érdekes módon, végzettségét tekintve, látszólag semmi köze sem volt az irodalomhoz, hiszen gyógyszerész volt. Fiatal korában több évet töltött Párizsban és Londonban, ahol alkalmi munkákból élt, majd 28 éves korában hazatért, hogy befejezze az egyetemet. Az 56-os forradalomban is szerepet vállalt, tőle származik a híres szállóige az '56 előtti rádióról, miszerint az „Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon”.

Felesége visszaemlékezése szerint Örkénynek meglehetősen szigorú munkarendje volt, minden egyes nap írt. Ugyanazt vallotta, mint mondjuk egy versenysportoló: minden nap gyakorolni kell.

Örkény több színházi darabot is összehozott, a Tótékat, illetve a Macskajátékot a mai napig játsszák a színházak Magyarországon. Írói munkásságáért számos nívós díjat elnyert itthon és külföldön is.