Nézd meg, hogyan készültek régen a könyvek!
Forrás: Flickr / Cams

A nyomtatás feltalálásának idején a betűket és szavakat manuálisan rakták össze a gépben – ez azt jelentette, hogy minden egyes oldalt külön-külön meg kellett komponálni. Aztán általában egy nagyobb papírdarabra 8 oldalt nyomtattak, méghozzá úgy, hogy tintát festettek a korábban összekészített vassablonra. A papírt végül hozzányomták a lefestett betűkre, majd nagyobb nyomás alá helyezték.

Kötés előtt összehajtották és megvágták a megfestett lapokat, ezután egy kalapáccsal laposra verték őket (igen, szó szerint). A munka igazán pepecselős része azonban ez után jön: a lapokat ugyanis hozzá kellett fűzni kézzel egy fonálhoz, ami végül majd a könyv gerincének alapját alkotta. Végül még egy kis kalapácsmunka következett, a gerincet meg kellett hajlítani, hogy rendesen lapozhatóvá váljon a kötet.

A borítót ragasztóval bekent bőrmadzagokkal erősítették a gerinchez, majd az egészet újra nagyobb nyomás alá helyezték, és összeszorították. Amíg a szorítógépben volt a kötet, a lapok legvégét egyformára vágták. 

A bőrkötést szintén ragasztóval illesztették hozzá a könyv gerincéhez, majd ezt is formára vágták. Dekorációhoz felhevített vaseszközöket használtak, amikkel könnyedén lehetett a bőrt formálni. 
A legöregebb könyv, amely még ma is létezik, és amelyet ezzel a technikával készítettek, a koreai Baekun Hwasang Chorok Buljo Jikji Simche Yojeol, 1337-ben készült el.