Miért tette Napóleon állandóan mellényébe a jobb kezét?
Kép: Jacques-Louis David – Napóleon az irodájában

Amennyire tudjuk Napóleonnak nem volt sem gyomorfekélye, sem titkolt bőrbetegsége, sőt, az ikonikussá vált mellénybe dugott kéz nem is volt rá különösen jellemző. Az sem igaz, hogy Napóleon alacsony lett volna, és ezért volt fontos a róla készült képeken ezt a tulajdonságát valahogy ellensúlyozni.

Napóleon leghíresebb portréját Jacques-Louis David festette meg 1812-ben. A feljegyzések alapján azonban Napóleon nem is állt portét a festőnek, hanem a művész az emlékei alapján készítette el a művet, és legfőbb célja az volt, hogy pozitívan ábrázolja a császárt.

Úgy tudni, Napóleon nagyon elégedett volt a festménnyel, és a kéztartással is. A mellénybe dugott kéz gesztusa ugyanis több olyan dolgot is szimbolizál, amit a francia császár kifelé kívánt mutatni magáról. Az ókori Görögországból származó kéztartás férfias bátorságot, szerénységet, ugyanakkor visszafogottságot, illetve a hatalmat is jelképezheti. A gesztus amolyan státuszszimbólum volt, mint mondjuk manapság egy márkás telefon vagy karóra.

Rengeteg más testtartás is létezik még, amihez valamilyen értéket kapcsolunk. Az ülés közben keresztbe tett lábak például a férfiaknál elzárkózást és távolságtartást, míg a széttárt lábak a férfiasság és dominancia kihangsúlyozását jelentik. Ám az egyes testtartásoknak kultúránként is eltérhet a megítélése, az arab országokban például kifejezetten sértő, ha valakivel szemben keresztbe tett lábakkal ülünk le.

Ami a mellénybe dugott kezet illeti, sokan mások is használták ezt a kéztartást, főleg katonai vezetők és politikusok, bár a legtöbben valószínűleg Napóleontól lesték el. Manapság már nem használják, bár ki tudja - ha a szakáll visszajöhetett a divatba, akkor talán a napóleoni póz is reneszánszát élheti egyszer.