Miért ordít a fába szorult féreg?

Az ordít, mint a fába szorult féreg kifejezésre a választ a néphagyományban kell keresnünk, ahogyan a szidjuk, mint a bokrot, vagy az ágrólszakadt ember is hasonlóan innen eredeztethető. Régen ugyanis nem csak a ma ismert férgeket hívtuk ezen a néven, hanem a farkast is: toportyánféregnek becézték népiesen.

Amíg ugyanis a farkas elterjedt volt itthon is, az emberek kártevőnek kezelték. Nem is csoda: általában rájárt a haszonállatokra, komoly károkat okozva. Pontosan ezért külön fából készített csapdákat állítottak nekik, amik igencsak fájdalmas sebeket okoztak, amikor az állatok beleléptek. Innen ered a fába szorult féreg kifejezés – valójában facsapdába szorult, üvöltő farkast jelentett.

A toportyánféreg (más néven aranysakál, vagy nádi farkas) az 1800-as évek végén szorult ki Magyarországról, de pár éve ismét megjelent a budai hegyekben, bár nem olyan nagy számban, mint régen. 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján még mint Magyarországon kihalt faj szerepelt. Jugoszláviából jött át újra hozzánk a déli megyékbe, menekülve a 90-es években folyó háborúk elől. Jelenleg körülbelül 3000 példány élhet nálunk. 

Egyébként elég elterjedt farkasfaj, Európa délkeleti részén és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él. Korábban azt hitték, hogy Afrikában is előfordul, de aztán kiderült, hogy az ott élő kutyaféle egy önálló faj, az úgynevezett Canis anthus