Mi van a Hold túloldalán?

Régen a Hold gyorsabban forgott, ám a Föld árapályereje idővel egyre inkább lelassította, míg végül szinte teljesen rögzítette egy helyben. Némi mozgás azért még megmaradt, a libráció nevű jelenség miatt ugyanis a Hold ingaszerű mozgást végez, ami miatt nem pontosan a fele, hanem valamivel több, mint 59 százaléka látható a Földről.

via GIPHY

A Holdhoz mindig rengeteg hiedelem kötődött, az ókorban több kultúra, többek között a görögök is istenként tisztelték. Érdekes módon már Arisztotelész idejében is felvetették, hogy a Hold talán mégsem egy istenség, hanem egy hatalmas kőgolyó, amelyet a Nap mindig másképpen világít meg. A középkori muszlim kultúrában kezdtek el élettelen objektumként tekinteni a Holdra, a Föld körül keringő égitest a mai napig fontos időmérő szerepet tölt be a muszlim naptárban.

Annak ellenére, hogy szép lassan megbarátkoztunk a gondolattal, hogy a Hold nem istenség, csupán egy Föld körül keringő égitest, továbbra is rejtély maradt, hogy vajon mi rejtőzhet a túloldalán. A Hold sötét oldalát először 1959-ben pillanthattuk meg, amikor a szovjet Luna-3 nevű műhold elkészítette róla az első képeket. Ezt követően egyre több missziót hajtottak végre a Hold feltérképezése érdekében, és szép lassan a misztikus sötét oldal is teljesen ismertté vált. Ennek keretében a kutatók ezen az oldalon is nevet adtak a természeti képződményeknek, nem meglepő módon a legtöbb elnevezés orosz és amerikai, emlékeztetve minket a hidegháború nagy űrversenyére.

A felfedezések ellenére a 60-as évek sci-fi őrületében több teória napvilágott látott, miszerint a Hold túloldalán földönkívüliek rejtőznek. Egy elterjedt mítosz szerint az Apollo legénysége is látott a Hold sötét oldalára igyekvő UFO-kat, ám az amerikai kormány titokban akarta tartani az esetet. Elég valószínűtlen, hogy titkos UFO-bázis lapuljon a Hold sötét oldalán. Ám a tervek szerint, egy emberi jármű 2017-ben leszállhat a Holdra. Ha minden jól megy a kínai Chang’e 5 sok év után először hozhat kőmintákat a felszínéről.