Mi a Sapir–Whorf-hipotézis?
Forrás: Paramount Pictures / Youtube

A filmben a Földet meglátogató idegen lények például olyan nyelvvel rendelkeznek, amelynek írott mondatai körökből állnak, vagyis nincs kezdő- és végpontjuk. Ez ebben az alkotásban azzal jár, hogy az időt sem előre haladónak fogják fel, hanem körkörösnek, így nemcsak a múltat, de a jövőt is látják. A nyelvész főhős pedig, aki lassacskán megtanulja ezt a nagyon különös nyelvet, fokozatosan hasonló képességekre tesz szert, mivel az új nyelv megváltoztatja gondolkodását is.

A film központi mondanivalója tehát a bevezetőben és a filmben is említett hipotézis köré szerveződik, vagyis hogy a nyelv és a gondolkodás, illetve a világ érzékelése között szoros kapcsolat van. Az érdekes elmélet, amelynek helyességét ma már sokan vitatják, a 20. század elején kezdett megfogalmazódni, de névadói, Benjamin Lee Whorf és Edward Sapir valójában sosem adták ki közösen elképzelésüket. Sapirnak kétségei is voltak az elmélettel kapcsolatban, de miután 1939-ben meghalt, Whorf továbbfejlesztette és közös gondolatként közzétette azt.

Whorf talán sokak által ismert példája az eszkimók szókincse volt a hipotézis megerősítésére. A kutató azt állította, hogy az eszkimóknak sokkal több különböző szavuk van a hóra, mint más népeknek, mert az rendkívüli módon meghatározza életüket. Míg mi ugyanazt a szót használjuk a levegőben szálló, a leesett és az olvadó hóra, az eszkimók erre, és a csapadék más formáira mind különböző szavakkal rendelkeznek, állította Whorf.

(A hipotézis egyik problémája, hogy Whorf népszerű példája valótlanságon alapul, azaz az eszkimóknak valójában nincs is olyan sokkal több szavuk a hóra, mint másoknak, de erre majd egy következő cikkben térünk ki.)

Whorf szerint a szókincshez hasonlóan a nyelv felépítése, rendszere is meghatározó a gondolkodás szempontjából, vagyis a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem befolyásolja, hogy milyen részekre osztjuk fel fogalmainkkal környezetünket, és ennek nyomán hogyan fogjuk fel az időt és a teret.

A nyelvi relativizmusnak is nevezett elmélet a 20. század közepén nagyon népszerűvé vált, később azonban egyre többen kezdték kritizálni. Egy másik meghatározó nyelvész, Noam Chomsky és követői ugyanis úgy vélték, hogy minden nyelv rendelkezik bizonyos közös működési jellemzőkkel, amelyek az emberi agy felépítéséből és működéséből adódnak. Azaz abban, hogy egy nyelv milyen ma, fontos szerepe volt az agy evolúciójának, így az agy felépítése legalább annyira lényeges abban, hogyan észleljük a világot, mint a nyelvé.

A Sapir–Whorf-hipotézis máig vitatott pontja a nyelvtudománynak, és a nyelvészek többsége abban is egyetért, hogy az Érkezésben talán egy kicsit túlságosan is messzire viszik az elképzelést. A film ugyanakkor nagyon izgalmas olyan szempontból, hogy látványosan mutatja meg, mennyire fontos szerepet tölt be a nyelv az életünkben, és hogy ennek ellenére mennyire keveset tudunk róla még ma is.