Ki találta fel a kosárlabdázást?

Naismith 1896-ban, a tél beállta előtt nem sokkal kezdett testnevelést tanítani egy amerikai iskolában, ahol a hideg eljöttével egyre nagyobb probléma volt, hogy milyen testmozgással lehetne úgy kifárasztani a bezártságot nehezen tűrő tanulókat, hogy senkinek ne essen baja. Az egyik tanár felvetette, hogy talán valami újfajta csapatsportot kellene kitalálni, Naismith pedig kapva kapott a lehetőségen.

A kanadai születésű fiatalember végül a rögbi, a lacrosse és egy középkori gyökerű, kövekkel célba dobálós, fogócskázós játék vonásaiból merítve hozta létre saját sportját. A világ első kosárlabda meccsét 1896. december 21-én játszották a faborítású tornateremben. Naismith két szögletes dobozt kért a gondnoktól, de az csak kerek barackszedő kosarakkal tudott szolgálni, így a tanár ezeket erősítette fel a tornaterem lelátójának korlátjára a terem két végében, nagyjából 3 méterre a földtől.

Amikor ezzel megvolt, behívta tanítványait a terembe, két 9 fős csapatra osztotta őket, majd a kezükbe nyomott egy focilabdát. A feladat az, hogy az ellenfél kosarába dobjátok a labdát, mondta a fiúknak, majd sípjába fújt, és a játék elkezdődött. A célba talált labdákat a lelátón ülők halászták ki a kosarakból, a meccs azonban szabályok hiányában rövidesen verekedésbe ment át. Mire Naismith újra ura lett a helyzetnek, egy tanuló eszméletlenül hevert a földön, egynek kiugrott a válla a helyéről, és többek arcán monoklik díszelegtek.

A játék azonban durvasága és kiforratlansága ellenére (vagy éppen ezért) nagyon tetszett a diákoknak. Naismith azonban attól tartott, hogy ha így folytatják, valakinek komoly baja eshet, ezért a következő meccs előtt 13 szabályt fogalmazott meg, amelyeket aztán gépelve kihelyezett a tornaterem falára. A legfontosabb szabály az volt, hogy a labdával a továbbiakban nem volt szabad futni: csak onnan lehetett azt továbbpasszolni, ahol a játékos megszerezte.

Ki találta fel a kosárlabdázást?
 
Naismith szobra Lawrence-ben (Forrás: Wikimedia Commons / D. Gordon E. Robertson)

 

Ezzel sikerült is megelőzni a verekedések javát. Amikor az új szabályokkal ismét kipróbálták a játékot, már nem volt balhézás. A sérülések megelőzésében az is sokat segített, hogy a szabályok kiállítással és büntetőpontokkal sújtották azokat, akik ökleléssel, gáncsolással vagy éppen ütésekkel próbálták kizökkenteni az ellenfelet. Naismith maga keresztelte el kosárlabdának a játékot, amelynek egy-egy meccse kezdetben kétszer 15 percig tartott.

Az újfajta sport híre hamar elterjedt, és a kosárlabda rövid idő alatt óriási népszerűségre tett szert. A szabályok persze lassan átalakultak, a kosarak fenekét először kivágták, majd fémgyűrűkre cserélték ezeket, megjelentek a büntetődobások, a labda pattogtatva vezetése a játék részévé vált, a csapatok létszáma pedig a hivatalos meccseken ötre csökkent.