Így készülnek a japán szamurájkardok
Forrás: Flickr / Adam Selwood

A katana elnevezéssel először az 12. században találkozunk. A mesterség apáról fiúra szállt, és csak a 20. századra sikerült fényt deríteni a titkára. A japán penge kovácsolására számos módszer létezik, ám a kard ereje abból ered, hogy többfajta acélból áll egyszerre. Mielőtt a mesterek elkezdenék megmunkálni a katanát, a kardnak szánt anyagokat sinto hagyományoknak megfelelően megszentelik. A kard külső része általában keményebb acélból van, mivel ez felel a keménységéért és vágóéléért. A belső része azonban puhább acélból áll, mert így a kard sokkal rugalmasabb.

A katanák különböző keménységű acéljait folyamatosan kalapálják és hajtogatják, mivel a mesterek így szinte minden szennyeződést képesek eltüntetni belőlük. Nem véletlen, hogy egy kard akár hetekig is kovácsolódik, hiszen miután elkészült a penge, más mesterek még hosszú ideig dolgoznak a kard markolatával és hüvelyével. Miután a kard elkészül, a mesterek kipróbálják, hogy hibátlan-e a mestermű. A régi időkben előfordult, hogy a próbák alanyai elítélt bűnözők voltak- ez többnyire azt jelentette, hogy szerencsétleneket gyakorlatilag félbevágták a frissen elkészült karddal. Manapság szerencsére már csak bambuszon és gyékénykötegen próbálják ki a katana erejét.

A szamurájharcosok hatalmas tisztelettel áldoztak kardjuknak, csak haláluk árán voltak hajlandóak megszabadulni tőle. Úgy tartották, hogy a kardnak lelke van, ahhoz hozzáérni, rálehelni vagy átlépni felette hatalmas tiszteletlenségnek számított, amit a szamurájok akár jogosan meg is torolhattak. Manapság már számos hamisítvány katana is készül, ám az eredeti japán penge szinte megfizethetetlen, a mesterek ugyanis nem készítik el akárkinek.