Honnan ered a QWERTY kiosztás?

Bár az elmúlt másfél évszázad során rengeteg változás történt abban, hogy hogyan és mire rögzítjük a nyomtatott szavakat, a betűk kiosztása gyakorlatilag állandó maradt. A QWERTY karaktersor mára az ábécé nyomtatott formájának szinonimájává vált, holott jelenleg már egészen más kiosztásokkal is dolgozhatnánk.

A QWERTY kiosztás létrehozásának ugyanis egyszerű technikai oka volt, és az ezt életre hívó probléma napjainkban már nem áll fenn. Az első írógépeken még a ábécésorrendben rendezték el a betűket, két sorba rakva azokat, rövidesen azonban kiderült, hogy ez gondokat okozhat. A mechanikus írógépeken a gombok hosszú fémkarokat mozgatnak, amelyek végén a nyomdákban használt fémbetűkhöz hasonló, domború betűk kapnak helyet. Amikor a gépelő leüt egy billentyűt, az a kar a végén található betűt egy festéket hordozó szalagra üti rá, így nyomva rá az ez alá elhelyezett papírra a karaktert.

Az első írógépek felépítése olyan volt, hogy amennyiben a gépelő túl gyorsan nyomkodta a gombokat, és nem várta meg, hogy a karok teljesen visszaálljanak eredeti helyzetükbe, azok összeakadhattak, az érintett gombok pedig beragadtak. A gond különösen gyakran jelentkezett, ha szomszédos betűkről volt szó, márpedig a kezdeti kiosztásban egymás mellé került több, az angolban gyakori betűkombináció is (pl. ST, TH). Az 1868-ban elsőként kereskedelmi forgalomba hozott írógép, a Type-Writer fejlesztői, Christopher Sholes és társai hamar felismerték a problémát, és elkezdtek megoldást keresni rá a billentyűk átrendezése révén.

Honnan ered a QWERTY kiosztás?
 

 

A QWERTY kiosztás megszületésében Sholes mellett vélhetően fontos szerepet játszott egy Amos Densmore nevű úriember is, aki a különböző betűkombinációk előfordulási valószínűségét tanulmányozta az angolban. Bár ma már nem tudni pontosan, hogy ki volt az értelmi szerző, a forradalmi ötlet az volt, hogy a gyakori betűkombinációk tagjait egymástól távolabb kell elhelyezni a billentyűzeten.

A fejlesztők úgy gondolták, hogy ezzel két úton is megelőzhetik a gombok beragadását. Az új kiosztás mellett egyrészt ritkábban kerültek lenyomásra szomszédos betűk, másrészt a gyakori betűkombinációk során a gépelő a távolság miatt lassabban ütötte le az egymást követő betűket. (Ez volt legalábbis a QWERTY atyjainak elképzelése, de hogy utóbbi következmény valóban teljesült-e, vagyis az új kiosztás valóban lassúbbá tette a gépelést, az máig vita tárgyát képezi.)

Egy biztos: a QWERTY végső formáját 1873-ra nyerte el (eddigre a Remington és Fiai birtokába kerültek az írógép gyártási jogai), és bár azóta több javaslat is született a billentyűk másfajta kiosztására egyik sem terjedt el széles körben. Az alternatívák helyett ma, a számítógépek és okostelefonok korában is a QWERTY és ennek helyi változatai – nálunk például a német eredetű QWERTZ – virágoznak.