Híres vándorköltők és világutazók

Marco Polo

A 13. században élt itáliai utazó történetéről már biztosan hallott mindenki. Marco Polo és testvérei 25 éven át barangoltak az európaiak által addig ismeretlen Ázsiában. Utazásaik során eljutottak Mongóliába, ahol az utazó baráti kapcsolatba került a mongol birodalom uralkodójával, Kubiláj kánnal. Innen egy nagy hajós kerülővel Délkelet-Ázsia felé vette az irányt, haza Európába. Vannak tudósok, akik szerint Marco Polo igazából soha sem jutott el Kínáig, mivel több régészeti feltárás is ellentmond a velencei író beszámolójának. Marco Polo például nem tesz említést arról, hogy a kínaiak pálcával esznek, illetve perzsa helyneveket említ mongol vagy kínai megfelelőjük helyett. Ez arra enged következtetni, hogy Marco Polo inkább sokat olvasott és ezekből rakta össze a történetét.

Faludy György

Faludy György egy igazi nagyvilági kalandor volt. Vészterhes időkben volt fiatal, a diktatúrák elől kellet elmenekülnie itthonról. Kalandjairól leghíresebb művében, a Pokolbéli víg napjaim-ban számol be részletesen. Faludy járt Franciaországban, majd onnan az utolsó pillanatban sikerült barátaival egy hajón elmenekülnie Marokkóba, ahol felkereste a Szaharát, itt megvendégelte egy helyi pasa, és eltanulta, miként gondolkodnak az arabok. Innen Amerikába vezetett az útja, ahol csatlakozott a szabad magyar zászlóaljhoz. Visszatért Magyarországra, ahol azt hitte, végre minden rendben lesz. Ám a Rákosi-féle Magyarországon Faludyt, sok más gondolkodóval együtt, a recski munkatáborba szállították. Miután innen kiszabadult, Londonba költözött, ahonnan a szívének kedves Firenzébe vitte az útja. 1967-ben aztán a tengerentúlra költözött, Torontóba, míg végül a rendszerváltás után hazatért Magyarországra.

Jack Kerouac

Az amerikai irodalom egyik legismertebb alakja a sokáig hobóként utazgató Jack Kerouac volt. Kerouac talán leghíresebb műve az Úton (On the Road), amely a későbbi hippimozgalmak egyik kötelező alapművének számított. Kerouac fel-alá utazgatott New York és San Francisco között, általában idénymunkákból, például gyapotszedésből és dokkmunkából kereste meg a betevőt. Úgy utazott, ahogy az éppen lehetséges volt: autóstoppal, buszon vagy vonaton, az üres marhavagonokban húzta meg magát, akár a gyakorlott hobók. Kaotikus, kézzel írt jegyzeteket készített a saját szórakoztatására. Írói stílusa laza, kevésbé összefüggő gondolatsorok összességén alapszik, ami nem csoda, hiszen mottója szerint „mindig az első gondolat a legjobb”.