Furcsa oka volt, hogy betiltották Kínában az Alice Csodaországbant

Amikor 1865-ben Lewis Carroll (akinek ez csupán írói álneve volt, és valójában Charles Dodgsonnak hívták) megírta az Alice Csodaországban című meséjét, valószínűleg eszébe sem jutott hogy a benne szereplő beszélő állatok problémát okozhatnak majd. 

Bár a kötetet több országban betiltották, ennek elsődleges oka az volt, hogy sokak szerint a droghasználatot népszerűsítette, és Alice valójában különböző tudatmódosító szerek befolyása alatt állt. Nem csoda, hogy így gondolták: elég, ha felidézzük azt a jelenetet, amikor Alice Csodaországba érve beszélő, vízipipázó hernyóval találkozik, aki olyan gombát ad neki, amellyel összezsugoríthatja a testét. 

Carroll – vagy Dogson, kinek hogy tetszik – azonban állítólag soha nem használt tudatmódosító szereket, legalább is nem szándékosan. Akkoriban ugyanis gyakran használtak ma már tiltott drogoknak számító szereket fájdalomcsillapításra és különböző betegségek kezelésére – így még az is előfordulhat, hogy az író, ugyan legálisan, de tényleg szedett valamilyen tudatmódosító szert, talán éppen olyan varázsgombát, amit a hernyó ajánlgatott Alice-nak.

Kínában kicsit más volt a helyzet: a droghasználatot ellenző országokkal ellentétben itt azért nem árusíthatták a regényt, mert beszélő állatok szerepeltek benne. A Kínai Népköztársaság Hunan tartományának kormányzója 1931-ben azt mondta, hogy „az állatoknak nem szabadna emberi nyelvet használniuk, és katasztrófához vezethet, ha az embereket és az állatokat egy szinten kezeljük”. Ma már persze feloldották a tilalmat, és itt is meg lehet vásárolni a könyvet.