Boldogan vonult száműzetésbe Victor Hugo
Forrás: Wikimedia Commons

Victor Hugo soha nem rejtette véka alá politikai nézeteit – ezek általában a regényeiben is megjelentek, hol bújtatva, hol nyíltan. Olyan törekvései is voltak, hogy Franciaország első embere legyen – hamar egyértelművé vált azonban, hogy ez esélytelen. A dolgok akkor fordultak rosszabbra, amikor 1848-ban a forradalom során politikai címet is kapott. 1852-ben III. Napóleonból császár lett (korábban a Francia Köztársaság elnöke volt), Hugo pedig nem tudott azonosulni a megváltozott helyzettel: Napóleon eleinte a demokratikus megoldások felé hajlott, még a nemzetgyűléssel is együttműködött, de hajlandósága nem tartott sokáig, és hamarosan császárságra rendezkedett be. 

Hugo először megpróbált ellenállni, de végül úgy döntött, hogy Brüsszelbe költözik. Ez nem teljesen az ő akarata volt (Napóleon is kényszerítette volna, ha nem cselekszik önszántából), de az már igen, hogy 20 évig vissza sem tért az országba. 1859-ben hivatalosan is amnesztiát kapott, de büszkesége még ekkor sem engedte, hogy újra francia földre lépjen. Ehelyett Brüsszelből brit területre, Jersey szigetére költözött, és dolgozni kezdett a korábban félbehagyott A nyomorultakon, amit végül kilenc évvel később fejezett csak be.

Majdnem 20 éves száműzetése alatt egyébként egész termékeny író volt: megszületett a III. Napóleonról szóló Napoléon le Petit (1852), A nyomorultak, valamint három teljes verses kötet is. 

Hugo végül a harmadik köztársaság megalakulásakor, 1871-ben érkezett vissza Párizsba.