A maják csinálták az első tetoválásokat
Forrás: Flickr / Christopher William Adach

Ma, ha tetoválást kérsz, a mintához vagy valamilyen személyes kötődésed van, vagy egyszerűen tetszik, és szeretnéd magadra varratni. Nem volt ez mindig így: az ősi civilizációknál vallási és társadalmi jelentése volt annak, hogy kin milyen ábrák vannak.

Az első tetoválásokat a maják készítették – a társadalmukban nők és férfiak egyaránt varrattak magukra, és nem volt különbség az előkelők és az átlagemberek között sem. A tetoválás mindenkié volt. A férfiak jellemzően vártak vele, amíg el nem vettek egy nőt, a nők pedig általában a felsőtestükre tetováltattak kisebb mintákat – a mellük azonban mindig szabadon maradt. A férfiaknál a kar, a láb, a hát és az arc volt kedvelt tetoválóterület.

Akkoriban azonban még nem olyan módszerekkel dolgoztak, mint ma – nem volt steril tű, fertőtlenítőfolyadék és celofán, amivel a nyílt sebet le kell takarni. A maják úgy tetováltak, hogy a művésszel megrajzoltatták a bőrükre a mintát (idáig ma is stimmel), majd a még nedves festék mentén késsel bevágták a bőrt. Így a tinta bejutott a bőr alá, és a hegesedésnél ott is maradt, kezdetleges tetoválást hozva létre. 

A maják rendszerint isteneiket jelképező állatokat és spirituális szimbólumokat varrattak magukra, és tetoválásaiknak vallási jelentőségük volt. A társadalomban tisztelték azt, aki az első tetoválásán átesett, és túl is élte – a nem túl higiénikus módszerekkel végzett beavatkozás után ugyanis gyakori volt az elfertőződött seb, ami a páciens halálával is járhatott. Ma már szerencsére nem ilyen veszélyes a tetoválás – viszont nem is ünneplik az embert városszerte, ha megcsináltatja az első tetkóját.